Észak-Koreában saját “internetet” használnak. Úgy hamisítják a híreket, mint nálunk a baloldali portálok.

Észak-Koreában még csak az utóbbi 5 évben kezdtek el okostelefonok gyártásával foglalkozni, de szó sincs arról, hogy beengednének az országba olyan világmárkákat, mint az Apple vagy a Samsung.

Észak-Koreában csak a maguk gyártotta készülékeket használják, amelyek közül a legnépszerűbbek az Arirang, a Pyongyang és a Jindallae. A mobilfelhasználók száma 2017-ben elérte a 3,8 milliót, amely a lakosság 15 százalékának felel meg.

Eleinte csak a magas beosztású pártfunkcionáriusoknak és a kereskedőknek volt hozzáférése az okostelefonokhoz, de a technológia hamar elterjedt, és ma már a hétköznapok része lett.

Az észak-koreai állam annak érdekében, hogy a pénz ne áramoljon Kínába, 2014-ben elkezdett saját számítógépeket és telefonokat fejleszteni és gyártani. Ezekkel a készülékekkel lehet telefonálni, zenét hallgatni, de még néhány egyszerű játék is fel van telepítve, amivel el lehet ütni az időt. Azonban a nemzetközi hívások és az internet-hozzáférés le van tiltva róluk.

Az Észak-Koreában gyártott készülékek ára 100 és 400 dollár között mozog, az előfizetés pedig havi 12 cent, amellyel a felhasználó 200 percet beszélhet ingyen, valamint 200 üzenetet küldhet. Ha valaki ennél is többet akar beszélgetni ismerőseivel, annak 13 dollárt kell fizetnie további 100 percért.

A telefonokra alkalmazásokat is lehet telepíteni, azonban csak offline, erre kijelölt boltokban. Érdekesség az is, hogy az észak-koreai okostelefonok az Android operációs rendszerével futnak. Ugyan a nyugaton sikeres applikációk nem letölthetőek, azonban az állam igyekezett azokat lemásolni. Így létrehozták az észak-koreai Netflixet Naui Kiltongmu néven, az iTunest utánzó Mearit, vagy a Kindle mintájára a Ryomyong és a Kwangmyong e-könyv-olvasó alkalmazásokat.

Az okostelefonok megjelenése egyszerűbbé tette az életet Észak-Koreában, viszont a lakosság továbbra sem tud információt szerezni a környező országokról vagy a világról, mivel az állam tart attól, hogy ez a nép számára káros lenne.

Az átlagnál szerencsésebbek a kínai határ mentén élők, mivel ők kis trükközéssel képesek rácsatlakozni a szomszédos ország valamelyik hálózatára. Aki viszont lebukik, az akár 5 év kényszermunkát is kaphat. A világhálóhoz csak a politikai elit tagjai, valamint néhány cégvezető férhet hozzá, az emberek többsége viszont csak egy államilag ellenőrzött, lebutított változatát használhatja az internetnek, amely javarészt a propagandáról szól.

Forrás: Origó
Ha tetszik...Share on Facebook
Facebook
Email this to someone
email

Iratkozz fel hírlevelünkre

Adataidat bizalmasan kezeljük, és csak azokkal a harmadik felekkel osztjuk meg, amelyek lehetővé teszik ezt a szolgáltatást. Olvasd el adatvédelmi irányelveinket.

MLH Written by:

Comments are closed.